Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.

A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként – játék közben – még megvolt.

A legboldogabb ember, aki aggódás nélkül várja a holnapot.

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.

Bizonyos élethelyzetekben muszáj lépni. (…) Dönteni kell, és ha döntöttünk, szilárdan ki kell tartanunk a döntésünk mellett.