A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!

Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem.

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!

Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.

Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.

Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.

Semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez, nem ad több szívverést, lélegzetet sem.