Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.

Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.

Teremts egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet közt. 

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.

Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?

Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után.

El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.