Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.

Az eszmék megosztják, nem pedig megmagyarázzák a világot.

Ha nap mint nap felidézzük és újra átéljük a múltat, önmagunkat tesszük tönkre, és biztos úton haladunk az érzelmi összeroppanás felé.

Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se.

Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.