Összebujtak mint a szegény ember malaczai.
A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.
Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel.
Ne szakíts félbe másokat!
Mint mindenben ezen a földön, hinni kell benne, hogy győzhetsz, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni.
A szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán – amikor véget ér az ifjúságunk – újra megfiatalít.