A férj meglátogatja a kórházban lévő anyósát. Miután hazament, megkérdezi tőle a felesége:
– Na, hogy van?
– Szépen gyógyul, de a reményt nem adjuk fel.
A férj meglátogatja a kórházban lévő anyósát. Miután hazament, megkérdezi tőle a felesége:
– Na, hogy van?
– Szépen gyógyul, de a reményt nem adjuk fel.
Sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen.
A másik teljes megismerése (…) lehetetlen, már csak azért is, mert megválogatjuk, mit fedünk fel egymás előtt.
A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs.
A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni valaki után.
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Olvass el egy könyvet.