Szomszéd kérdezte, miért nincs csend. ‘A város sosem alszik’ – mondták.
Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.
Örökké a tiéd,
örökké az enyém,
örökké a miénk.
Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem, többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.
Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?
Ha az élet nem tisztességes, nekem sem kell annak lennem.