Aki megveti az embereket, önmagát veti meg.

Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él.

Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.

emberekért, akik elállnak az útból, hogy boldoggá tegyenek bennünket.

Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.

Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.

A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.