Tartsd tiszteletben a másik véleményét.
Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.
Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.
Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.
Az ember olyanná válik, mint az, akivel az idejét tölti.