Milyen különös az élet! Hogy sietünk elidegeníteni magunktól azon sorsokat, melyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.

A kis tévedés mindig szörnyű nagy tévedéssé válhat, ha az ember ragaszkodik hozzá, ha elmélyíti azzal, hogy nagy feneket kerít neki, ha „végigviszi”.

a visszafojthatatlan nevetés érzéséért.

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.

Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

Fogalmad sincs mire vagyok képes a kedvedért. Torkon ragadom a világot, és a lábad elé kényszerítem, mint a kiskutyát.

A részleteket és az érzéseket tisztázni kell. Nem feltételezhetjük, hogy bárki is képes olvasni a gondolatainkban.