Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.

Az emberek mindig maguknak választják a sorsukat.

Csőcseléknek éppúgy nem lehet parancsolgatni, mint egy hangyabolynak.

Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.