A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Egyes rettegett betegségeknek megvan az az előnyük, hogy segítenek elviselni az összes többit.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek.

Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.

Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát.