Városi lakóparkban minden ablaknál ugyanaz a zene ment.
A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.
Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.
Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.
Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.
Az igaz ember a világ szemében esztelen.