Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják.

Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.

A gyerekekben él a remény. Csak adni kell rá valami okot.

Egy stratégia két lehetséges legnagyobb hibája: az idő előtti cselekvés, illetve a lehetőség elhalasztása.