Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

A bátorságot nem lehet megtanulni!

Írj meg egy régóta esedékes levelet, vagy simán tudj le egy kínos telefonhívást. Megkönnyebbülsz majd.

Azt hiszem a halál csak egy hosszú álom, és mostanában úgyse tudtam kialudni magam.