Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.
Faképtől vesz bucsut.
Bolondtul ritkán várhatsz okos szót.
Mindnyájan atyafiak vagyunk Ádámrul.
Föltette a bársony süveget.
Bakzó ebnek sok a lyuka.
Akad csontra kutya.
Nehéz két hajdunak várat oltalmazni.
Barátságért a barát is megházasodott.
Amilyen az ember, olyan a munkája.
Fele sem tréfa.
Elmult esőnek nem kell köpenyeg.
Feltartja orrát, mint az érsek disznaja.
Jobb az egész, mint a fél.
Csata után okos a magyar.
Ami elmult, arra minek vásik fogad.
Ki csinált, hogy be nem szegett?
Egy malacz nem csürhe.
Forgandó az ember, mint a pénz.
Árva az árva, ha arany is kapufája.
Az igaz barátságot nem fazékban főzik.
Csirke csipog a nád alatt.
Ne piszkáld, ha nem büdös.
Akárki is jámbor, mig aluszik.
Fehéret is feketének mond.
Nem esik a bukás ugrás nélkül.
A botnak két vége van.
Apja se volt harangöntő.
Száraz égből mennykő.
Ügyetlen barát többet árt az ellenségnél.
Nem sirat egy fecskét egy nyár.
Ember a lenben, de nem a kenderben.
Nincs galléromhoz varva.
Ne ugrándozz árkon, nem esel beléje.
Nem minden gyümölcs jó, mely szépen pirosodik.
Aki kérdi: kell-e, nem örömest ad.
Csekély dolog: gombház, ha leszakad, lesz más.
Rágni a fülét. (Szüntelen nógatni.)
Éh a jóllakottal nem egyaránt dudol.
Elég hamar, ha elég jól.
Ha elméd nem vigyáz, hallásod is elvész.
Fazekas korongról, varga kaptájárul.
Amit tövén kellene fogni, hegyen fogod.
Erdőre tőkét, tengerbe vizet.
Elvesztette a fonalat. (Beszédben vagy másban a rendet.)
Sok okot lel, ki el akar szakadni barátjátul.
Már mi nálunk csuda esett, a csikónak lófoga lett. Koraeszüre mondják, gunyosan.
Ki disznó után indul, mocsárba jut.
Hamarkodó ebnek vakok a kölykei.
Követet, jóra intőt nem kell bántani.