Kudarcaink ideiglenesek.

Minden jó úszó a vízbe fúl.

Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás.

A lehajtott főt nem csapja le a pallos.

Egy asszony képes egyetlen mosollyal elfátyolozni az arcát.

– Ennek megisszuk a levit.

– Egyszer igen…

A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.