Fösvény kivánsága aranyos szegénység.
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?
De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
A legtöbb ember hite sajnos elég a gyűlölethez, de kevés a szeretethez.