Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.

Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.

Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta.

Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is képes gazdaggá tenni a saját és mások életét.

Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.

A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.

Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.