Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.

Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.

A rang megváltoztatja az embereket.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök.

Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.

Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon.

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.

„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!