A szerencse önmagában soha nem elég.

A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

Ne indulj te se föl, se le: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll.

Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.

Isten bizonyos áldásai néha ajtóstul rontanak a házba.

A bűn mindig nyíltan közelít, az érzékek révén mindjárt megfogható. Az érzékek gyökeréig hatol, ki se tudjuk tépni.

A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.