Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.

Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.

Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.