Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.

Az élet legértékesebb órái azok, amikor az ember szembehelyezkedik az akadályokkal.

Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.

Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.