A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

Mert ott van az emberi szívben a szeretet, csak megmutatni nehéz. Hiszen mindig mást kell csinálni, nem azt mutogatni.

Könnyű nagyvonalúnak lenned, amikor az erszényed dagad az aranytól.

A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.

Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.