Aki huszonnyolc szóban mondja el azt, amit tíz szóban is megtehetne, az egyéb aljasságokra is képes.

A kevés tudás veszélyes. A sok is.

Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.

A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.

A fontos dolgok mindig megmaradnak – ami elmúlik, az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.

Rendszerint könnyebb valakit vigasztalni, ha az ember maga is átélte a legmélyebb kétségbeesést.

Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?

A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.