Nem azok az ellenségeink, akik gyűlölnek bennünket, hanem akiket mi gyűlölünk.

Az élet olyan, mint egy keskeny palló egy feneketlen szakadék felett, egy palló, amelyen bekötött szemmel kell átjutnunk. Ez önmagában rossz, de nem a legrosszabb. Néha meg is lökhetnek.

Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

Vannak olyan erők a világon, amiket jobb nem bolygatni. Az egyik közülük egyértelműen a sors.

Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.