a túraútvonalakért.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.