A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.

Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.

Az ihlet a lusta írók kifogása.

A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.

Mi határozzuk meg a sorsunkat, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.

Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.