A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük.
Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.
A bizalom oázis a szívedben, amelyet a gondolkodás karavánja sosem ér el.
A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.
Először el kell sajátítanod a szabályokat, csak azután hághatod át őket.
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.