A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.

A felgyülemlett szeretet szerencsét hoz, a felgyülemlett gyűlölet pedig szerencsétlenséget.

Vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre.

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.

Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.

Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.