Ez a baj azzal, ha valaki gyönyörűnek születik – az emberek azt gondolják róla, hogy hozzá sem lehet szólni, és szinte érinthetetlen.

Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.

Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.

Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!

Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.