A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.
A valódi cselekvés mindig minőségi, a mennyisége – ha nem is elhanyagolható – alárendelt szerepet játszik.
Minden valóban szeretetteljes kapcsolatban jelen van az elkötelezettség érzése.
Amit az ember meg tud tenni, és az, amit hajlandó megtenni, két nagyon különböző dolog.
Amikor beleharapsz a kézbe, amelyik etet, akkor várható, hogy ököllé záródik. Ez nemcsak egyszerűen így megy; ez így igazságos.