A napfelkelteért, amely új reményt hoz.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
Az ember csak akkor tud hűvös fejjel cselekedni, ha a dolgok nem érintik személyesen.
Ha azt gondolod, hogy a világ ellened fordul, akkor tényleg ellened fordul.
Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.