Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.

Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.

A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.

Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra.

Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.

Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.

Csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott.

Nincs szerelem és nincs barátság, amely ha keresztezi sorsunk, ne hagyna bennünk örökre valamilyen nyomot.

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.