Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.

Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.

Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.

Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.

Ideje, hogy szembenézzek az igazsággal. Ideje, hogy felégessek magam mögött néhány hidat.

Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.

Miért kívánják tőlem, hogy ma is ugyanaz legyen a véleményem, mint hat héttel ezelőtt? A saját kijelentéseim zsarnokoskodjanak fölöttem?