Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.

A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.

A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni.

Ha valamit nem tudsz megszerezni úgy, hogy az ajtón lépsz be, keress hátsó bejáratot.

A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.

Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.

Vicces, miként gyűlölnek meg, ha sikeres vagy. Bár ne így lenne. Csodálatos lenne úgy élvezni a sikert, hogy az ember ne látná azokat a tekinteteket maga körül.

Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.