A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.

Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz – ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.

Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.

Jogod van kérni a munkaköröd változtatását, ha egészségügyi okokból szükséges.

A félelem nem véd meg semmitől, és kiszolgáltat téged mindennek! De attól még óvatos lehetsz.

Régen a munka örömforrás volt, ma nyűg.

Ne húzd túl hangosra a zenét nyilvános helyen.

A gyermeket mielőtt kiengedték volna az utcára, az anyja a ruhája belső  felével   mindig megtörölte a gyerek arcát, nehogy valaki megígézze.

Ne vedd személyesen mások véleményét légy biztos magadban és az álláspontodban.

Fejleszd az aktív hallgatási készségeidet, hogy jobb kapcsolódást érj el másokkal.