Csodálatos dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság is.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.

Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.

A kíváncsiság nem bűn (…), de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!

A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen.

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.

Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.