A gyerekekkel töltött idő nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.

Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.

Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.

Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.

Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.

Vegyél magadnak egy új ruhadarabot!