Nincs hamisabb viz az asszonyok könyhullatásánál.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal – miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.
A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…
ne állj be a sorba.
Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
A legnagyobb dolgok (…) a csendben történnek velünk.
Mint mindenben ezen a földön, hinni kell benne, hogy győzhetsz, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni.
Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele – soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.