Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.

Menj el úszni.

Akinek a világon semmije sem maradt, az tudja a legjobban, mire van igazán szüksége.

Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.

Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.

Csak a bolondok ugranak fejest az ismeretlenbe.