Régen a természet volt az otthonunk, ma a betondzsungel.

Az ember úgy utálhat meg valamit, ha azt előtte nagyon szerette.

Vásárolj tisztálkodási szereket és adományozd el.

Ne hagyj rendetlenséget magad után a szállodai szobában.

„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!

Tilos a magánéleteddel, a családoddal, a lakásoddal vagy a levelezéseddel kapcsolatban önkényesen vagy törvénytelenül beavatkozni, a becsületed vagy a jó hírneved ellen jogtalanul fellépni. Az állandó lakhely és a lakás sérthetetlen. Senki sem hatolhat be vagy tartózkodhat az állandó lakhelyeden vagy a lakásodban a te engedélyed nélkül. A levelek, a táviratok, más postai küldemények, a telefonbeszélgetések és a többi törvényes közlési eszköz titkossága sérthetetlen

Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

Amit adsz, azt te is visszakapod – noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád.

Mindenről KELL TUDNI beszélni, de nem feltétlenül KELL BESZÉLNI is mindenről.