Az élet tele van érzelmekkel.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.
Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.