Az ürülék arra emlékeztet, hogy senki sem követelhet huszonnégy órás tiszteletet.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.
Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.
Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt.