Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.

A szerelem a vágy, amit a fantázia dagaszt.

Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.

Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.

Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.

Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is.

Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.