Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.

Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.

Szörnyű dolog a féltékenység. (…) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát.

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.

a tiszta lepedők friss illatáért.

Aki nem sír, az nem lát.