Elverték, mint a két fenekü dobot.
Nehéz eldönteni, kiben bízhatsz: amikor esténként egyedül sírdogálsz, nem mindig egyértelmű, kit hívhatnál fel.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.