Van, hogy az elején még nem látni, hová vezet az út. Egyszerűen csak el kell indulni, és végig kell menni rajta.

Időbe telik megtalálni azt az egyet, aki éppannyira érdekes számomra, mint én az ő számára.

Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted – ez a szeretet.

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.

Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.

Minden szerencsétlenség, minden probléma magában rejti egy legalább olyan nagy, vagy még nagyobb szerencse magját.

Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.

Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.