Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.

Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.

Ha tavasszal keresztet festesz mésszel a kapura, akkor a boszorkányok kerülik a házat, tehénnek a tejét se viszik el.

Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe – aztán az apróságok, a „hasfájások” tesznek tönkre.

Ha ó-esztendő estéjén hasáb fákat állítasz fel, úgy hogy megálljon, s mindenkinek nevet adsz, amelyik hasáb eldől, akinek a neve volt rajta, az abban az évben meghal.

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

Az ajkak akusztikai hatása miatt szó szerint halljuk a mosolygást, amikor egy boldog emberrel beszélünk telefonon.