Hol a félelem, ott a szemérem.
Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?
Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.
A sértegetések azoknak az „érvei”, akiknek nincsen igazuk.
Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról.
A tökélesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.